sötétkék vadászatok, tájképek, azokon zsugori, rózsaszín malacarcú némberek, úrfiak.
ők vannak a falakon, de még a plafonon is.
és akkor gyalázatosan belemondják a képembe, hogy "mit képzelsz?"
én meg röhögök a süppedős perzsaszőnyegen és továbbképzelem.
arra jutok, hogy szemantikailag igen, a tiéd vagyok.
