|
július 13.
|
félig-meddig betölti az estét az alabástrom anyag, némi hely még szorul másnak is, időben legalábbis. aztán szájharmónikázik az út széli aggastyán, szájából, ujjain csordul ki a nyál. összespriccel engem is, ahogy álmodom, ott a hűvös kőlapon.
'fizetem, de csak térdtől felfelé.'
|
csokoladenyul
@ 16:24
|
július 3.
|
'micsoda partizánság' gondolta, majd nagyot merített a levesből és mivel forró volt, fújkálta.
a véznasága a térereje, van belőle bőven.
|
csokoladenyul
@ 15:04
|
|
