:: casa profonda :: disc 2 :: csokinyuszi ::




június 30.






kabaré, kátrány, kakofónia, kékróka, kötéltáncos krimikomédia, komponista kényszerbetegség, kaktuszvirág, kastélykerti kürtverseny, kilincs, kakastaréj, kakaókrém, krampusz, kísérlet, kútkáva, kleptománia, keksz vagy kvantumkémia, kalózkapitány, karambol és kurjantás. kronológia.

csokoladenyul @ 15:25





június 28.






erek dudorodnak a karján, a hétszáz éves templomban szemlélem vele az oltárt. egyetlen részlet csiklandik a tenyere közepén, a szám mérete pedig a provizórikus állapot végének kedvezhet. itt vaklárma van, nem látni a szűzanyát, csak érezni azt a szűzies illatát. az aprócska templom körül aprócska tetemek, a talpam körül gyíkok leledzenek. bár jól felkészülten térdepelek a feszületnél, néha megesik, hogy karót nyelek.

csokoladenyul @ 18:04





június 26.






majd megdolgozik érte. mert amikor mi a játszótéren kerekezünk, egyszer csak felfogjuk ezt az utálatos, lélekvesztett nőnemű lényt. a felerősített macskafarka csak lefelé működik, emiatt szenved egy kicsit, remélem is. a szájába tenyereket tömünk, a himbálódzó lábait felkötözzük a vasmászókára, onnan szemléljük a sorvadó mosolygást. úgy tűnik, nem adja magát könnyen, nedvedzik belőle az ellenállás. a savanyú ábrázatát összemaszatolja a homokozólapát, ez a fej a vödörben él igazán.
- fejezd már be, te sivárlány, hogy tőlem lopkodod a bokamasnit meg a málnát! mától mérgezem.

csokoladenyul @ 15:33





június 22.






foggal, körömmel ragasztom a talajt a talpamhoz, mert tornádó söpör végig az egykori birodalmon. új helyszínen mászom ki az ablakon, a ruhátlanul ugráló pom-pom lányok itt is szemtelenül vakok, de leginkább meztelenül vakok. a fa, az egyik, megszámlálhatatlanul sok méter magas, ha felmászom a tetejére, rálátok a vadhúsú pom-pomlányt reggeliző ördögre. ebben a tevékenységében a rózsabokorban fekszik, a fulladás kockázatával mit sem törődik. eközben páfrányok, vizimolnárok, erdei baglyok és fakopáncsok locsognak-fecsegnek az óriásfákon. ennek a birodalomnak erdeje van és az aljnövényzetben ledobott ruhákat hurcolnak a napsütötte orrú rókák. lehajolni veszélyes.

csokoladenyul @ 17:50





június 21.






az almák. a gránátalma lánytest, a birsalma fanyar buzogány, a sárga alma szeplős madárijesztő, a bordós, szeplős alma a karakterisztika tárgya. a pogácsaalma omló-foszló fürjtojás. a zöldalma a fenék. kemény, steril és összefut tőle a számban nyál. ha ráharapok, az ínyembe vésődik a zsibbadás, aztán egyre tovább. szamarak vihognak a pamlagnál, nyerítenek ostobán jókorát, aláfestésnek megválasztom őket. és akkor a tikkasztó górcső alatt következzen az én fenekem: az ünnepi sült alma.

csokoladenyul @ 1:29



Régebbiek | Végére »