|
április 1.
|
füsti fecskék szép számmal vagy a minnesotai ebek harmincadja? olymindegy. mert akkor most színt vallok a jelenetről: nélkülözött, fanatikus és imponál a belső kialakítása. imád negyvanhatszor úgy, mint én magamat, és már ütjük a nyelet. csak azt kérem, hogy a végbelem a város felett, az mindig is festői legyen, mert ez a csodák csodája, a szerelmem tárgya.
|
csokoladenyul
@ 1:02
|
március 30.
|
vadálmaim lakásában jártam, a viktoriánus, borostyános kapellában. bármilyen korábbi tapasztalás eltörpül mellette, a fennálló sorrend ráborul a farkcsigolyák végezetére. sokablakán kiszórnám az összes antikvárius rongyomat és kacatomat. és csak állnék ott a napfényben, félig bibliai köntösben, elalélnék az áhitattól, az orgonista személyes orgiájától.
|
csokoladenyul
@ 18:08
|
március 29.
|
üldözőbe vesz egy kifogástalan írásszakértői vélemény.
mi mit jelentsen? például azt, hogy meghághatóak-e a már kiművelt növendékek, szem előtt tartva, hogy pongyola nélkül nagyobb az életveszély? persze, de csak módjával. hagyom is, hadd duruzsoljon a fülembe, miközben ujjait rejtegeti a cikázó fenekemben. ilyenkor azt gondolhatom, hogy valamiféle öszvér esett a vasárnapi ebédembe. micsoda gombnyomás hasítja ketté a kora esti melódiát, alig állok a lábamon, jobb ha spárgában folytatom. ez nem a papírfordítós trükk, hanem fordítva írok, a végétől az elejéig, az írás ívet jólesően erőszakolom. megegyezünk alakilag: a televiziót nem kapcsolom be, csak úgy kajlán, hanyatt.
mi mit jelentsen? például azt, hogy tálaláskor hajolgatok az asztal alá, nem győzöm kivárni a vacsorát. ha ledobod a kést, áthajolok a villáért. de csak látszólag, mert a mindentudó citromot kézzel facsarom.
mi mit jelentsen? például azt, hogy parti házban szakértelem van.
|
csokoladenyul
@ 16:21
|
március 24.
|
esztétikus csíkokra szeletelem, megkeverem, megfordulok, megfogom, megmarkolom. csak előtte hadd nyaljam!
|
csokoladenyul
@ 18:15
|
március 23.
|
a kosztümös filmem elmaradhatatlan kelléke a vaskos szoknyát kissé megemelő kéztartás, ennek következményeként a kanapéetűdök végén nagy vidáman keresgélem a szétszóródott, rengeteg alsószoknyát. a sétalovaglás után a kanapé mutatványai sajátosan veszélyesek, a kanapé ficánkolnivalóan keskeny. ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy egy ideje meghökkentően komponál az udvari karmester. éjjeli gyertyafénynél faragja meg a szoknyarengetegben talált hangjegyeket, aztán édesen alszik és meztelenséggel takarózik. amikor felriad, így szól:
- rögtön ébredj királykisasszonyka, mert elrabollak most nyomban!
|
csokoladenyul
@ 16:34
|
|
