- tudom.
- épp a mosolyába csattant bele az az éles hang. kiábrándítóan függött rajta.
- valóban nincsenek határai a vakmerőségének és savanyú illat van a szája sarkában.
- amikor az ujjamat átdugom azon a dudoron, megfeszül a karja, ilyenkor mindig megrémülök.
- legutóbb, amikor a halántékát nyaggattam, félresikerült egy mozzanata, azt hittem,
elájulok félelmemben.
- a térdhajlatát simogatva átkozott siránkozást színlel.
- legfőképp a köldökben csavargatott nyelv undorítja, nyálat folyat ilyenkor.
- csakúgy, mint a béllyukhoz közeledő orrcimpák. ezekben látja a rafinériát.
- a foga.
- igaz. nemrégen magyarázta el, hogy miképp és milyen erőséggel harapok.
javításokat is tett.
- meglepő, az ő modorában.
- figyeltem, mikor csiklandozta talpát a bimbóimmal. egyszerűen nem értette ezt a picurka különbözőséget.
- váratlanul szólalt meg, amikor markában csillogott az izzadó, nyálkás bőr.
- vajon miért gondolja ezt?
- mindig ernyedten reszketek.
- most is.
